Vezetőknek‎ > ‎

Segítő beszélgetések

Ez egy négy találkozásból álló folyamat, amely rávilágít a legfontosabb tisztázandó kérdésekre, önismeret által javítja az önértékelést, az érzelmi intelligencia fejlesztésével tudatosítja a másokkal való kapcsolatokat és segít a konfliktushelyzetek feloldásában. Az alábbiakban egy beszámolót olvashattok a beszélgetésekről.

"Cilinderrel való személyes találkozóim első alkalmával, lényegében egy aktuális helyzetfelmérés történt. Hogyan élem az életem, milyen célok vannak előttem, milyen meghatározó körülmények befolyásolnak. Milyen teendőim vannak mind a civil, mind a cserkészéletemben. Értve ez alatt az egyetemi tanulmányokat, megszerzett képzéseket, képesítéseket, családi hátteret, kapcsolatokat, és mindezeknek az egymásra való hatásait, kölcsönhatásait. Személy szerint én nem féltem semmiről beszélni vele, még a sötétebb időszakokról, félelmekről sem. Az aktuális életviszonyaimat egy térképen próbáltuk feltüntetni közösen, mely visszagondolva és visszanézve elég zavaros. A kapcsolatrendszerek is kuszák, és igazából én sem igazán voltam a érzelmileg és lelkileg nyugodt. Ez a beszélgetésünkből is érezhető volt. Így próbált rájönni, hogyan és mit lehetne bennem tisztázni, hogyan ismerhetném meg önmagam jobban, hogy ez által tisztábban és logikusabban átláthassam az életem és a céljaim. Számomra megnyugtató az, ha bizonyos tulajdonságokat, jelzőket, mint bilétákat a „nyakamba akaszthatok”, ezáltal magaménak érzem őket és el is fogadom ezeket a tulajdonságaimat. Így az elsődleges célunk a következő alkalomra a saját személyiségem behatárolása lett az enneagram segítségével, valamint saját horoszkópomnak és annak részletesebb leírásának a megismerése, az olvasottak átfontolása és véleményezése lett.

A második konzultációig én otthon több horoszkópos elemzést is áttanulmányoztam, magamnak kiszedtem táblázatokba a leírtakat, aszerint, hogy mennyire jellemző vagy sem rám véleményem szerint. Ami sokkal inkább lekötött az enneagramban való elmélyülés volt. A különböző személyiségtípusok megismerése, és az hogyan érdemes feléjük közeledni nagyon tanulságos volt. Így derült ki számomra, hogy én inkább a „békítő” személyiség vagyok, amivel szemben így első hangzásra is elfogadó voltam. A második találkozón az előzőhöz képest jobb állapotban voltam jelen. Bár fejemben még sok kusza dolog tombolt. Nagyon jó hatással volt, az, hogy a tulajdonságokat pontról-pontra néztük át, megbeszélve, hogy miért érzem az adott jelzőt magamban pozitívnak és miért negatívnak. A munkánk érdekében bemutatásra került kétféle önismereti teszt Az egyik a Littauer-teszt; melyen ugye egyfajta koordinátában van feltüntetve a négy alábbi személyiségtípus: flegmatikus, szangvinikus, melankolikus és kolerikus. A tesztet (ahogy a legtöbbet) online töltöttem ki, illetve online kerestem hozzájuk megfelelő oldalt és forrást is. Meglepett az eredmény, hiszen én személy szerint inkább a melankolikusabb részbe igazodtam bele, amit talán valahol magamban mindig is éreztem, hiszen tényleg valóban sokat gondolkodok mindenen, nem feltétlenül szeretem a társaságot sem, és az élet területeinek legalább 90%-án komoly vagyok. A másik teszt is ehhez hasonló volt, mégpedig a Hippokratészi vérmérsékleti teszt. Nagyon hasonlít a korábban említett teszthez, ugyanazok a személyiségtípusok. A teszt szerint, itt egyszerre illek a melankolikus és flegmatikus profilokba. Ezen személyiségjegyekhez tartozó információkkal is hasonlóképpen jártam el, mint a horoszkópnál.

A harmadik találkozó volt, az amire úgy mentem el; hogy megtörtént az áttörés. Ki merem azt is állítani, hogy a saját meglátásom, önismeretem nagyot fordult. Meg tudtam élni azokat a pillanatokat, amiket, addig, nem vagy amiket észre se vettem, hogy amúgy megélhetném, észrevettem. Ezeknek a belső változásoknak már külső, szemmel látható nyomai is voltak. Gondolok az olyan külsőségekre, hogy sokkal közlékenyebb lettem, többet mosolyogtam és nyitottam az emberek felé. A korábban felhúzott falakat, amiket a külvilággal, illetve az egyes emberekkel szemben állítottam fel, kezdtek ledőlni. Oda- és megfigyeltem az emberekre/embereket; alaposan átvizsgáltam önmagam és a társas kapcsolataimat. Mindezeket az eddigi találkozók, személyesebb beszélgetések és a készülő feladatok eredménye. Ugyanis, erre az alkalomra egy letisztult képpel a fejemben (és a füzetemben) mentem el, amiben összegeztem a már ekkorra elfogadott, legfontosabb és legjellemzőbb tulajdonságaimat. Legyenek ezek pozitív vagy negatív jelzők, mind az enyémek lettek, és mind az én „bilétáim”. A másik feladatom a szeretetnyelvem megismerése. Eleinte nem tudtam, hogyan fogadjam, vagy mi is lehet ez, de az után Cilinder körülbelül ismertette velem, hogy miről szól és ajánlotta is Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvét. A könyv nagyon mély benyomást tett rám, sőt a szeretetnyelv tesztet is megcsináltam. Azzal, hogy megismertem milyen szeretetigényem van, automatikusan elkezdtem megfigyelni a közeli családtagjaimat, barátaimat és legfőképpen azokat a gyerekeket, akikkel heti szinten foglalkozok, és nevelem őket. Ezeket a megfigyeléseket megosztottam Cilinderrel és alá is támasztottam. Azóta is a mai napig, külön figyelek rájuk, hogy kinek milyen módon tudok a leghatásosabban pozitív visszajelzést adni. A találkozó további részében, kommunikáció és konfrontációkezelésről beszéltünk. Nagyon érdekes egybeesés volt az, hogy az életemben is akkor adódott egy komplexebb konfrontáció, amivel kapcsolatban kissé tanácstalan voltam; de még a közlésének a hogyanjában is. Szó esett arról, hogy milyen tárgyalási stratégiát képviselek, bizonyos helyzetekben. Ezek pontos megismeréséhez és átlátásához Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia c. könyvét, valamint Eric Leonard Bernstein tranzakcióanalízisét ajánlotta figyelmembe. Egy újabb forrás, amiből táplálkozhattam a következő eseményig az pedig Thomas Kilmann konfliktuskezelése volt. Ezzel egyébként pont a tanulmányaimban is ekkor találkoztam. Ez kicsit talán töménynek tűnt, az egyéb feladataim mellett is ; viszont szívesen jártam ezeknek utána, sőt külön tesztet is találtam a konfliktusokat illetően. 

A negyedik és sajnos egyben utolsó ilyen konkrét alkalommal átbeszéltük a konfliktusokat, amik érnek. egyfajta összegzést tartottunk. De előtte, hoztam minden egyes konfliktus típusra alkalmas példákat, tisztában voltam vele, miért úgy reagáltam. A teszt szerint kompromisszumkereső típus vagyok, amivel teljes mértékben egyet is értek. A könyvekből nagyon hasznos dolgokat tanultam, de igazából rájöttem arra is, hogy ezzel én hiába vagyok ezekkel tisztában és hiába is tudnék az adott helyzetnek megfelelően fellépni. Természetemből adódóan, ha nagyon a tűréshatáraim szélén járok, a magamba tartott ki nem mondott érzések gondolatok megteltével, robbanásszerűen törnek ki belőlem az érzések és nem tudom alkalmazni, vagy nem a megfelelő módon (és stílusban) közvetítem a gondolataimat mások felé- Ezen nyilvánvalóan szeretnék javítani, és ezzel foglalkozni (bár ez a találkozók után csak). Beláttam azt is, hogy maga a kompromisszum semmilyen negatív érzést nem kelt bennem. Számomra, ha mondhatom így egy természetes állapot, hogy kicsit érthetőbb legyen hasonló érzést kelt bennem az erre való törekvés, mint az emberekben a harmóniáért való erőfeszítés. Erre az alkalomra egy újabb térképpel készültem. Lényegében az alapinstrukciók ugyanazok voltak, mint az első esetében. Célunk az volt, hogy összehasonlítsuk a két állapot közti különbségeket és hasonlóságokat, valamint ezeknek a mértékét. Szembetűnő volt a változás. Egy lineáris rendszerű képet hoztak létre, mely teljesen világos és áttekinthető volt, sőt mi több; évekkel előre mutató tervek is feltűntek rajta. A kapcsolatrendszerek a tanulmányokkal és mindennapi élet dolgaival együtt is sokkal átláthatóbb és tiszta elképzeléseket tükrözött, egyértelmű kölcsönhatásokkal jelölve. Személyes változásaim a már korábbiakhoz hasonló tendenciát mutattak. Nyitottabb, tisztább látású, logikusabb, vidámabb lettem. 

Nagyon érdekes visszagondolni, hogy pár kisebb „feladat” és néhány mélyebb beszélgetés mikre nem képes az emberrel művelni. Persze mindehhez az is kell, hogy komolyan vegyük ezt a feladatot, és sok időt szánjunk önmagunkra és elmélkedésre. Szerintem, ha valaki csak az első és az utolsó találkozásról olvasna (anélkül, hogy tudná a két személy ugyanaz csak bizonyos idő elteltével), hogy milyen aktivitással, hangulattal, érzésekkel, gondolatmenettel rendelkeztem; nem tudná azt mondani, hogy ez egy és ugyanaz a személy. Én legalábbis nem hiszem, hogy ezt mondanám. Összehasonlítva, az utolsó alkalommal, a tőlem megszokottól eltérően folyamatosan beszéltem, meséltem, okfejtettem; sokat mosolyogtam, folyamatos volt a kommunikáció alatt a szemkontaktus és meglehetősen élénk voltam végig. (Volt lakótársam talán az alábbi szavakkal illetet volna: „Pörögsz, mint a Poké-labda.”) Szöges ellentétévé váltam annak, akivel, az első alkalommal találkozott Cilinder. Akkor egy asztalt, vagy ablakon kibámuló, póker-arcú, bús személlyel beszélt. Bennem hatalmas változások történtek, melyeket igyekszem fenntartani és továbbfejleszteni. Ennek érdekében hasonló témájú könyveket olvastam és a Medicine wheel (szélrózsa) elmélettel is összeismerkedtem."


Comments