Archív‎ > ‎

Rover klub - 2003/2004

Újabb évet élt meg a X. Cserkészkerület nyílt, rovereknek szóló előadássorozata a Roverklub. Akik havonta egyszer a vasárnap délutánjukat a Ferenciek terén töltötték, azok sok érdekeset és elgondolkodtatót hallhattak a meghívott előadóktól, akik sokszor életünk átértékelésére bírtak rá minket.

Vendégünk volt Papp András Bence és Klára, Treer Albert, a Gambiában járt Explore Belt résztvevői (327. sz. Loyolai Szt. Ignác Cscs.), Baranyi Károly másodszor, Szendrő Szabolcs, Dr. Böszörményi Dalma, Geiger István és a Mikulás.

Elsősorban Cserkészkerületünk tagjait vártuk, de sokan érkeztek más cserkészkerületből és az MCSSZ tagjain kívül is voltak érdeklődők. A résztvevők összesített létszáma 110 fő, ami harmada az előző cserkészév Roverklub programjain megjelentek számának. (Ebben a számban többször foglaltatik benne az, aki többször jelent meg.) A következő 21 cserkészcsapat képviseltette magát a Roverklub 8 alkalmának valamelyikén (A zárójelben a csapat kerületszáma olvasható, ha a csapat nem a X. Cserkészkerülethez tartozik.): 2., 51. (III.), 173., 205. (I.), 293., 305., 336. (I.), 344., 412., 431., 433. (I.), 439. (I.), 442. (I.), 522. (V.), 608. (VI.), 647., 811., 813., 871. (VIII.), 913. és 942 (I.). Külön kiemelem a 173. sz. Kemény Zsigmond és a 305. sz. Szt. István csapatokat, mert ők látogatták leggyakrabban és a legnagyobb érdeklődéssel a klubot.

A szervezők, kik ezeket az előadásokat nagy áldozatokat hozva megszervezték, és akik biztosították az otthonos hangulatát a Roverklubnak, hogy a megjelentek magukénak érezhessék az eseményt, és akiknek ezúton is köszönöm a kitartó munkát, a következők voltak:





Bízom benne, hogy sokan hallottak a Roverklubon olyan ötletet, gondolatot, amit hazavittek és megőriztek emlékezetükben, hogy magja lehessen valami későbbi szépnek, jónak. Ha ez, akár egy ember esetében is így történt, akkor már megérte megvalósítani ezt a programot!

Valentin András

Beszámolók

IdőpontokElőadó
Szeptember 7Papp András Bence és Puma: Egy dominikai és egy ghánai misszió élete
Október 5.Treer Albert: A thaiföldi dzsembori
November 2.GAMBIA - Explore-belt
December 7.Mikulás Játékbarlang
Február 1.Baranyi Károly: Szabadság Vagy Rend - vagy - SZABADSÁG ÉS REND?
Március 7.Szendrő Szabolcs: A hegyek világáról és egyéb dolgokról
Április 4.Dr. Böszönményi Dalma: A ROVERKLUB és az élet nagy kérdései
Május 9.Geiger István: Camino de Santiago - Szent Jakab útja

2. oldal

Egy dominikai és egy ghánai misszió élete

A részvételem a szokásos módon kezdődött. Vasárnap délután megint belefeledkeztem a munkámba, így a tervezettnél később indultam. De reménykedtem, hogy az előadásra azért odaérek. Tévelyegtem egy kicsit a kocsival a belvárosban, majd találtam egy parkolóhelyet, amire úgy gondoltam, hogy közel van a helyszínhez. A vártnál messzebb sikerült állnom, de sietős léptekkel odaértem. Hiába, régen voltam...

A szokásos helyen a szokásos ismerősök és néhány új arc. A vártnál megint kevesebben vagyunk. A technikai felszereltség magával ragadó: laptop, projektor, hatalmas vetítővászon. (Az iskolánkba, ahol tanítok, szintén jól jönne.) Elkezdődik az előadás. Nyugodt, tárgyilagos bemutatása két harmadik világbeli országnak, a Dominikai Köztársaságnak és Ghánának.

Nagy szegénység, az emberek lehetőségei jóval szűkösebbek. Kezdem egyre szerencsésebbnek érezni magam. A tantermeket látva hirtelen nagyra értékelem az iskolánk felszereltségét és a munkakörülményeimet. Meglep, hogy az ország lakói örülnek, ha fehér emberek jönnek, hozzájuk látogatóba és csodálják őket. Lehet, hogy én inkább haragudnék azokra, akiknek saját nyomoromat köszönhetem. Közben megtudom, hogy gazdag amerikai állampolgárnak lenni sem érdemes. Újabb tanulságos élményekkel lettem gazdagabb! Hálás vagyok az előadóknak, hogy megismertették velem a világ másik arcát.

Az előadások után beszélgetés az ismerősökkel és némi elemózsia. Jól jön, mert siettemben nem vacsoráztam. A szervezők közölték, hogy nem akarnak maradékot látni. Hiába a cserkész meg ahol tud segít! Tovább faggatom az előadókat még néhány részletről és jót beszélgetek az ismerőseimmel. Közben elfogynak az emberek. Az utolsók között távozom lelkileg felfrissülve és azon töprengve, hogy mi kellene még, hogy többen legyünk?

Magyar László


3. oldal

A thaiföldi dzsembori

Az októberi Rover Klub vendége Treer Albert, a magyar dzsembori kontingens egyik vezetője volt.

A Szenteste hallatán legtöbbünknek a karácsonyfa, az éjféli mise, és a nagy pelyhekben hulló hó jut eszünkbe, a legutóbbi dzsembori résztvevői bár Magyarországról érkezett fenyőfa körül, de 36 fokos hőségben, pálmafák alatt, fehér homokos tengerparton ünnepeltek. Ők 78-an, távol családjuktól, Thaiföldön töltötték a tavalyi karácsonyt, hogy azt követően képviseljék hazánkat a XX. cserkész világtalálkozón. 10 napon keresztül együtt táboroztak 157 nemzet 27000 cserkészével. A magyarok Duna és Tisza altábora híressé vált táborkapujáról, a rollerel való közlekedésről, a népdalos menetelésekről, a Rubik-kocka versenyről.

A tábor után a magyar kontingens Bangkokban és az ország északi részén fekvő dzsungelben töltött pár napot. Utaztak teherautón (már aki nem esett le róla), buszon (melyből néha kilógott a magyar fiúk feje), bambusz tutajon (bokáig vízben állva), elefánton (mely mint kiderült eléggé kileng, így a csomagok egy része is lepottyant...), tuk-tukon (azaz száguldó taxiban). Belejöttek az utcai árusokkal való alkudozásba, kipróbálták a thai masszázst, megkóstolták - néhányan - az ínycsiklandozó, ropogósra sütött szöcskét (sáskát), a sült ananászt, és a zacskós kólát.

Az élménybeszámoló nyomán egy kicsit mi is részesei lehettünk a jamboree és az ország hangulatának, melyet a résztvevők az elcserélt nyakkendőkre, bicskákra, fapapucsra, fejőszékre, sombreróra pillantva egész életükben mindig mosolyogva fognak felidézni.

Magyar Nóra


4. oldal

Explorer Belt

A havonként megtartott rover klubban november 2-án vasárnap, délután 5 órától (ahogy az lenni szokott) egy érdekes téma került terítékre. Egy csapat cserkész - jórészt a 327. sz. Loyolai Szent Ignác Cserkészcsapatból - gambiai élményeit mesélte el.

Ebbe az afrikai országba egy Explorer Belt keretében jutottak ki. Olyan ez, mint egy különpróba. A lényeg, hogy egy külföldi országba kell kimenni, s azt gyalogosan járva kultúrájának egy területet feltérképezni. Így aztán voltak, akik Gambia konyhaművészetét kutatták, mások a zenei életet figyelték meg, de nem maradt ki a ruházkodás, a népművészeti tárgyak és a hangszerek sem.

Ennek kapcsán sok mindent összegyűjtöttek és el is hoztak megmutatni: dobokat (amit ki is próbálhattunk, persze csak óvatosan, mert olyan erős hangjuk volt, hogy ha valaki nekiállt volna erősebben ütni, azt a templomban is lehetett volna hallani), mindenféle ruhákat, faragott orrszarvút és elefántot.

Gambia elég kis ország, területe 1100 km^2, melynek 70%-át mogyoróültetvények alkotják, ezt exportálják mindenfelé. Eddig úgy tűnik, ez az afrikai kirándulás milyen kellemes nyaralás lehetett egy ilyen egzotikus vidékre. Még tengerpartja is van! De még nem volt szó a közlekedésről, az időjárásról, a táplálkozási lehetőségekről, és az egészségügyről. Nem lehet könnyű egy olyan kisbuszban három órát mozdulatlanul utazni, ami eredetileg kilenc személyes, a végen mégis huszonnyolcan férnek el benne, és ráadásként a tetőn még egy kecske is utazik. Meglehetősen embert próbáló egész nap gyalogolni egy trópusi országban, ahol délben 60 fok van és éjszaka 30 fok alá nem megy le a hőmérséklet. A táplálékszerzés is komoly problémát okozott, ha az otthonról hozott konzerveken kívül mást is akartak enni. Sajnos az egészségüggyel is kapcsolatba kerültek, és érdekes történeteket hallhattunk arról, hogyan lehet egy kórházban borotvapengével vért venni (nem egyszer használatos). Ezek után meg értékelni is tudjuk az itthoni helyzetet.

Az előadás egyébként nagyon élvezetes volt. Többen is jelen voltak a résztvevők közül, és mindenki színesítette mondandójával a diafilmen bemutatott képeket. Meg kell még említenem azt is, hogy Gambiában is vannak cserkészek, méghozzá elég szép számmal, természetesen ők voltak a vendéglátók, és igyekeztek külföldi testvéreiknek minden segítséget megadni. Az előadás (vagy inkább beszélgetés) után mindenkinek jutott süti és innivaló, és lehetett nézegetni az előadók által hozott fényképeket. Egy szóval: érdemes benézni a következő alkalomra, ami december első vasárnapján lesz a Ferenciek terén.

Knáb Márta


5. oldal

Mikulás játékbarlang

A december első vasárnapján megtartott rover klubnak ezúttal a CD-fű nevű - sokak által ismert - teázó adott otthont. Azért választották a szervezők a Kálvin térhez közel lévő pincehelységet, mert ezúttal a már megszokott előadások, beszámolók helyett, egy egész más programnak lehettünk résztvevői. "Cserkész-társasjáték-party". Talán így lehetne egy szóval nevén nevezni az aznap esti tevékenységünket. És hogy mik voltak aznap terítéken? Játszottunk Tik-tak-bummmal, kicsit okosodtunk a cserkész-activity-ben, együtt tévedtünk el a Bolondos labirintusban, és kinyomoztuk közösen, hogy ki, hogyan, és mivel ölte meg egyik éjszaka a kastély urát. Az egzotikus játékok mellett egzotikus teaféléket kortyolgathattunk kedvünkre. A szervezők jóvoltából minden résztvevő az első kancsó teáját a klub számlájára fogyaszthatta el. Jómagam kissé késve érkeztem meg a helyszínre, de a hangulat már akkor is nagyon jó volt. Úgy tizenöten szorongtunk egy asztal mellett, de ha beleszámolom, hogy jöttek is, mentek is a játék során, akkor elmondhatjuk, hogy több mint húszan voltunk.

Kissé hiányoltam a játékvezetést, és a versenyhangulatot. Ennek megteremtésével talán nem szállingóztak volna el egyesek játék közben. Lehetett volna például jelképes díjakat, érmeket osztani a győzteseknek, ez persze komolyabb szervezést igényelt volna.

Ennek ellenére azt mondom, hogy ez az este méltó volt az év utolsó rover klubjához. Remélem hasonló jókedvvel, és vidámsággal folytatódik majd jövőre is a roverkedés, és bízom benne, hogy egyre több és több rover rájön arra, hogy rover klubot NEM szabad kihagyni!!!

Sikerekben gazdag boldog új esztendőt kíván mindenkinek

Zubreczki Gábor


6. oldal

Baranyi Károly

A roverklub februári összejövetelére Baranyi Károlyt hívtuk meg, aki egyszer már tartott nekünk egy előadást.

Ezúttal a szabadság és rend témakörben fejtette ki gondolatait. Az előadás nagyon elgondolkoztató volt, hiszen Baranyi Károly most is sok olyan gondolatot vetett fel, amit az ember inkább elhesseget magától, mint kényes kérdést. Szó volt az entrópiáról, döntésekről, Szent Margitról és még számtalan dologról, ami összefüggésben lehetett a témával.

Az előadás után rövid evés-ivás következett, és közben folytattuk a megkezdett beszélgetést. Végül szokás szerint játékkal zártuk az estét.

Knáb Márta


7. oldal

Szendrő Szabolcs

[szendro] "Csak ültem az én görbe fámnál, lenéztem a Dunakanyarra, és onnan lógattam...ahány lábam van."

Szendrő Szabolcs a hegyekről beszélt, azokról amit megmászott a Himalájában, és azokról, amiket nem tudott megmászni az életében.

Diáival megmutatta, milyen kicsi az ember a négyezer méteres sziklafalon, ahogy egy kötélen lóg; de megmutatta az ő őszinte, hiteles, elbűvölő, egyszerű beszédével, milyen nagy is tud lenni: elvesztheti az egyik lábát, mégis 8000 méteres hegyeket ostromolhat, megmászhat olyan falat, amit a világon előtte senki.

Ő volt tehát vendége a márciusi rover klubnak. De nemcsak hegymászó, természetfotós is, aki úgy gondolja, ideje lenne már megtanulni fényképezni is... Mi meg csak néztük a szebbnél-szebb képeket a Börzsönyről, Tátráról, az indiai, kaukázusi, mexikói, nepáli hegyekről, a hegymászókról is, de végül mégiscsak visszatértünk ide, a Börzsönybe, mert - ahogy mondta - neki elég, ha ezt láthatja még sokat, és nem kell messzire menni hogy mászni lehessen, mert elég megmászni a hétköznapok hegyeit.

Először látogattuk meg a X. kerületi rover klubot két csapattársammal, de minden várakozásunkat felülmúlták a tapasztaltak. Az előadás után sok kérdés elhangzott a hallottakkal kapcsolatban, de személyes beszélgetésekre, dedikálásra is volt lehetőség Szendrő Szabolccsal. Nemcsak vele, egymással is szóba elegyedtünk, és akadt egy kis harapnivaló is.

Hazafelé, a vonaton sem tudtunk elszakadni az élményektől, azokról diskuráltunk. Mi hacsak tehetjük, eljövünk a következő rover klubra is Virágvasárnap, de hozzuk a többieket is... :)

Budai Mária


8. oldal

Dr. Böszönményi Dalma: Az élet nagy kérdései

"Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem, Két karodba a halálon, mint egy álmon, átesem."

Igen érdekes téma fogadott minket a virágvasarnapi Roverklubon. Elsőnek talán az élettől távolinak tűnhet a téma: a halálról, a halálos betegekkel való törődésről beszélgettünk Dr Böszönményi Dalmával, a Hospice Alapítvány vezetőjével. Pont ezért, mert az élettől távolinak tartjuk a halált, nem is igazán foglalkozunk a kérdéssel, pedig nagyon szorosan, mondhatni elválaszthatatlanul összefüggenek.

Nem térhetünk ki a kérdések elől, amikor kényszerítően jelennek meg, valamelyik családtagunk hirtelen elvesztésével, mégse készülünk fel a megválaszolásukra. Nem is igazan kerül szóba sehol, barati tarsoságban sem. Ezért volt nagyon jó ez a lehetőség, mert itt úgy oszthattuk meg egymás között az érzéseinket, hogy a kérdéseinkre még (szakértő) választ is kaphattunk, és megismerhettük azt az önkéntes mozgalmat, amely a gyászolók segítését tűzte ki célul maga elé.

A komoly előadás-kérdések után, némi harapnivaló mellett beszélhettük tovább egymás között, kötetlenebbül is a hallottakat, de szerintem mindanyiunknak maradt gondolkoznivalója még a Nagyhétre is.

Steinbach Gábor Harkály


9. oldal

Camino de Santiago

[santiago] Szent Jakab útja

Az idei utolsó Roverklub vendége Geiger István (923. sz. Pázmány Péter Cscs.) volt, aki tavaly nyáron 7 társával együtt megtette a Szent Jakab sírjához vezető zarándokutat. Már több mint ezer éve járják végig a zarándokok gyalog, lovon, vagy éppen kerékpárral a Roncesvalles-ből Santiago de Compostella-ig (Spanyolorsz.) vezető utat.

Istvánék végig gyalogoltak, az útvonalat jelző szimbolikus kagylókat követve. A fáradt zarándokokat az út menti szállásokon hűtőbe bekészített hideg víz és zuhanyzási lehetőség várta, a vízhólyagok ellen viszont nem volt ellenszer.

István fényképekkel, kisfilmekkel mutatta be zarándokútjukat, az autóba történő bepakolástól kezdve a "világ végére" való megérkezésükig. A beszámoló után vidám beszélgetés kezdődött. A hangulatot tovább emelte, hogy szomjunkat és éhségünket is csillapíthattuk. A beszélgetés során kiderült, hogy többen is tervezik a közeljövőben a zarándokút megtételét, őket István útravalóul hasznos tanácsokkal látta el.

Magyar Nóra

Comments