Archív‎ > ‎

2010 - Cserkésznap beszámolók

Salgótarján

Salgótarjánban a cserkésznap egyetlen pozitívuma az volt, hogy indult valamiféle kezdeményezés. A résztvevők létszáma a várakozások alatt maradt bőven, sőt talán még csalódást is okozott. Két csapatból összesen heten voltunk, ebből egy szülő (15-20 körüli létszámnak örültünk volna) A program gyalogtúra volt, résztvevők hiányában a színháború elmaradt. A Salgó várat néztük meg közelebből, és a környékén sétáltunk egy kicsit. A vidék szerencsére sok érdekes látnivalót tartogat (főleg geológiai/földrajzi szempontból, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a látottakat hol lehet hasznosítani). Időnk még maradt a hazafelé menő buszok indulásáig, ezért a kálváriát is megmásztuk, onnan nagyszerű kilátás nyílt a városra, ami nem is olyan csúnya, mint ahogy azt elmondják, főleg így, szép időben! Ételt mindenki maga hozott, ahogy láttam, ebből nem volt gond, igazából nem volt fontos szerepe, mert az egész program nem volt olyan hosszú.

Megszólított nem cserkész résztvevő nem volt, csak egy szülő kísért el minket. A Salgó várban sok kiránduló volt, egyikük az egyenruhát látva megkérdezte, hogy milyen egyenruha ez, kik vagyunk, mit jelentenek a felvarróink. Érdeklődő volt, és barátságos.

Kovács Tamás

802. számú Szt. Korona Cserkészcsapat

A cserkésznapunk zártkörűen került megrendezésre április 24-én, végülis csapatprogram lett belőle, tehát nem a meghirdetett módon, de azért cserkésznap nálunk is volt a 802. számú Szent Korona Cserkészcsapatban. A programnak a gödöllői Erzsébet-park adott helyet, és így az arra sétálók azért bepillantást nyerhettek a cserkészek játékos napjába. Ugyanis a napot annak szenteltük, hogy olyan játékokat próbáljunk ki, amelyekre eddig nem került sor idő vagy ember hiánya miatt. Csapatunk nagyobb tagjaival 9-kor találkoztunk a parkban, a kisebbek kötelező iskolai program után csatlakoztak hozzánk ebéd után.

Napunkat a közös imával kezdtük, és gyorsan játékkal folytattuk, a seftelős játékot több mint 2 órán keresztül játszottuk, és elmondhatom, osztatlan sikert aratott, még én is élveztem, bár „csak” város voltam. Így tehát az ebédidő hamar elközelgett, ételről-innivalóról mindenki maga gondoskodott, de szívesen megosztottuk egymással az otthonról hozott süteményeket is. 13 óra körül érkeztek a kisebb rajok, és így az összlétszám már az 50 fölé kúszott, nagy örömünkre. Ekkor ismerkedős játékokat játszottunk, „hivatalosan” azért, hogy az újonnan jötteket megismerve együtt egy közös küldetésre induljunk. A cél az volt, hogy felkutassuk a parkban elrejtett „bombákat”, ehhez a 4 csapatnak titkos üzeneteket kellett megtalálni, az utasítások pedig verses formában mutatták az utat. Persze a tájoló is előkerült, és még az útjelek adhattak igazodást cserkészeinknek, kiscserkészeinknek. Az 5 levélből álló út végén pedig ráakadhattak a „bombákra”, amik nem mások voltak, mint energiabombák, amit aztán hatástalanítottak, végül pedig befalták őket.

A közös küldetés azonban itt nem ért véget, a 4 csapatra további kihívás várt egy sorverseny formájában. Volt itt minden: először egymást túlharsogva kellett irányítani a bekötöt szemű cserkészeket egy meghatározott pontig, ez nagyon mókásra sikeredett. Aztán „sebesülteket” kellett cipelni különféle módozatokban, és a puzzle darabokból pedig Bi-Pit kellett kirakni. A győztesek mindegyike kapott valamit, 1-1 bravót, vagy éppen temperamentumot. A nagy fáradalmak után a csapat a közeli fagyizónál találta meg a felüdülést. A „megpróbáltatások” nem értek véget, következett a „közös hadgyakorlat”, a számháború. Óriási volt a küzdelem, de valahogy mindig a sárga csapat kerekedett felül a rózsaszín csapaton. A kiesők pedig – hullaházban való tartózkodásuk alatt – kipróbálhatták a sörrkeszmászást vagy pedig bátor cserkésztestvéreiket figyelhették, persze magas torony esetén illendő távolságból. Ezzel aztán úgy elment az idő, hogy nagyon hamar 18 óra lett, ami a csapatnap végét jelentette. Még elimádkoztuk az őrsi utáni imát, és egy csatakiáltással is megpróbálkoztunk, utána pedig mindenki ment haza.

Jó Munkát!

Bajnóczi Teréz

Budapest – 929. és 412. KeFiR CSERKÉSZ módra

A Mátyásföldi Erzsébet-ligetben 2010. április 24-én első alkalommal került megrendezésre a KeFiR, a Kertvárosi Fiatalok Rendezvénye. A rendezvényt a kerületi ifjúsági közösségek együttes erővel szervezték meg, Szent György napjához méltóan – ő a cserkészek védőszentje – hangulatos, játékos cserkész ihletettséggel.

A megnyitó beszédet a rendezvény fővédnöke, Kovács Péter polgármester úr tartotta, majd a kerületi cserkészcsapatok vezetői ismertették a programokat.

Röviden tájékoztatták a jelenlévőket a cserkészet egész világot átfogó sikerének titkairól és arról, hogy kerületünkben is szép példája tapasztalható mozgalom közösségépítő munkájának, mely tárt karokkal várja az érdeklődő helyi fiatalokat.

A szervezők az ügyes kezű gyerekeket, fiatalokat kézműves sátorral, a Grafirka műhely rajz sátorral és grafitilapokkal várták a színpad körül. A játékosabb, mozgékonyabb fiataloknak a cserkészek métabajnokságot, akadálypályát, sorversenyeket, számháborút, illetve nyakkendőpárbajt szerveztek.

Szőke Gyöngyvér, és Hernád Sándor atya vezetésével működtetett „Meghallgatlak”, Városmissziós sátorban egy nyugodt beszélgetésre is sort lehetett keríteni. A színpadon az egész napos előadássorozatot a Szerb Antal Gimnázium táncosai, a Jamland Hip-Hop Tánciskola növendékei, B-School break csapata, és az Ifjúsági Önkormányzat táncosai színesítették. Délután pedig Black Brothers és Quo Vadis kerületi zenekarok töltötték be zenéjükkel a ligetet.

A program megszervezéséért köszönet illeti a Fiatalok a Kertvárosért Egyesületet, a Kertvárosi Ifjúsági Önkormányzatot, a 412. sz. Kalazanti Szent József, valamint a 929. sz. Szent Mihály cserkészcsapatok fiataljait.

Köszönet továbbá támogatóinknak: a XVI. kerületi Önkormányzatnak, Pixis Európa Közhasznú Alapítványmak a Kis Tirol Fogadónak, a Vári Cukrászdának és a Rákosszentmihályért Kulturális Egyesületnek.

A nagy létszámú érdeklődésre való tekintettel reméljük jövőre is megrendezésre kerül ez a program.

Zsömböly Sarolta (929.) és Amberboy Zsolt (412.) cserkészek

Portya – 2. sz. Sík Sándor cserkészcsapat

A már cserkész testvéreinkkel 23-án, pénteken délután találkoztunk a Batthyány téren, onnan HÉV-vel lementünk Pomázra, majd busszal utaztunk 10 percet, és Csobánkára értünk. Ott a cserkészparkban szálltunk meg a hétvégén. Lepakoltunk, megismerkedtünk a hellyel, és kiirtottunk egy kis bozótost, hogy legyen tűzifa estére. Ezután a Hód őrsnek köszönhetően finom virslit ettünk vacsorára. Az esti tábortüzet Szovák Márton és Benda Felicián tartotta, az Avatar c. film jeleneteit elevenítették fel. A tábortűz után egy kis meglepi következett: végig kellet mennünk 3-asával egy mátrix-os akadálypályán. Nekem nagyon tetszett. Sajnos kicsit elhúzódott, így fél egy felé tért a csapat nyugovóra.

A másnapi kelést nem lehetett eltolni: jöttek az újoncok és elvileg a buszon kellett volna találkoznunk velük, mivel azonban a busz tele volt, kénytelenek voltunk a tervezett újoncpróbát és tájékozódási versenyt ott, Csobánka közelében megtartani. Az újoncok nagyon jól szerepeltek, és az akadályverseny is tetszett a csapatoknak. Ezután összegyűltünk és elsétáltunk a közeli Szentkút-forráshoz, megebédeltünk, majd az első próbázókat kivéve a csapatnak egy nagy 3 órás játék következett. Ez alatt az első próbázóknak egy csillagpróbát kellett teljesíteniük, amit mátrixos keretmesébe ágyaztunk. Sajnos a rendszer túlterhelődött és összeomlott, ezért nagyjából a próbáztatás feléig jutottunk el és vissza kellett mennünk a cserkészparkba. Az esti tábortüzet Iváncsics Gergő és Mózer Bence tartotta szintén Avataros keretmesével, majd utána következett a fogadalomtétel. Mivel nem találtunk a közelben jobb helyet, a cserkészparkban tartottuk a fogadalomtételt. Az összes újonc megkapta a nyakkendőjét, azonban az első próbázóknak azt mondtuk, hogy majd még folytatni fogják a próbát. Kicsit korábban lefeküdtünk mint az előző este, így többet tudtunk aludni. Másnap reggel szintén egy kis reggeli tornával kezdtük, megreggeliztünk, utána pedig egy közös misét hallgattunk Csanády Miklós tanár úrnak hála, amin egy öregcserkész (Pesty László) is megjelent. Ezután gyors pakolás következett, elbúcsúztunk egymástól, majd közösen mentünk a Batthyány térre ugyanúgy, ahogy odafelé. Kb. 12-kor vált szét a csapat és mindenki folytatta a saját útját hazafelé.

Comments